Amikor a testünk stresszes állapotba kerül, a szervezetünknek meg kell küzdenie a stresszel. A stressznek sokféle kiváltó oka lehet, a betegségtől kezdve a megterhelő szellemi vagy fizikai munkavégzésig. A stressz következménye, hogy a szervezetünkben megnő a stresszhormonok szintje, megváltozik a sejtjeink anyagcseréje és gyengül az immunrendszerünk.

Ezért érezzük magunkat rosszul, ha stressz ér bennünket. Ilyenkor állandóan fáradtak vagyunk, könnyebben elkapjuk a fertőzéseket, rosszabbul alszunk és felborul az anyagcserénk, mert ezektől a területektől vont el támogatást a szervezetünk.

• Betegség = biológiai stressz.
• Munka = mentális stressz.
• Edzés = fizikai stressz.

A stresszhatások helyreállítása és kivédése a testünk számára energiaigényes többletmunkát okoz, amihez a szervezetnek elő kell teremteni az erőforrásokat, így bizonyos folyamatokat kénytelen leállítani, vagy takarék üzemmódba helyezni.

A megoldás: adaptogének

A modern tudomány adaptogéneknek nevezi az olyan növényeket, amelyek segítik a stresszhez való alkalmazkodást (adaptációt). Nem csoda, egy az ősi kultúrákban elsőként a fertőzéses betegségek és a fáradtság ellen kezdek el őket használni, még jóval azelőtt, hogy a modern tudomány adaptogénnek nevezte el őket.

Ázsia zord fennsíkjain, a szibériai tajgák mínuszaiban élő növények, vagy az erdőkben élő gombák az evolúciójuk során a túléléshez szükséges anyagokat állították elő, hogy ellenálljanak az időjárás, a baktériumok vagy a kártevők ellen.

Ez a gyógynövénycsalád sokféle előnnyel jár, elsősorban a stresszhez való alkalmazkodás, az anyagcsere és az immunrendszer támogatása, valamint a hormonális egyensúly helyreállítása terén.

A különböző földrészeken élő adaptogének a hatásaik tekintetében jelentős részben átfedik egymást, hiszen mind a dél-amerikai, a kínai, vagy az indiai kultúrában is az egészség és az immunrendszer működésének javítása, az energiaszint helyreállítása, a kognitív funkciók javítása és az általános teljesítmény fokozása miatt tisztelik őket — évezredek óta.

Ahogy az európai orvoslás is felismerte ezeket a közös tulajdonságokat, a tudósok átlépték a civilizációs-kulturális határokat, és egy osztályba sorolták ezeket a növényeket.

Lazarev doktor és csapata 1964-ben alkották meg az adaptogén kifejezést olyan gyógynövények leírására, amelyek növelik a szervezet vitalitását és stresszel szembeni nem specifikus ellenállását, segítik a szervezet alkalmazkodását és védekezését stressz hatásaival szemben, valamint növelik a munkaképességet, a hatékonyságot, és a koncentrációs képességet.

A kutatók először az ázsiai ginszengre összepontosítottak, majd áttértek az Eleuthero vizsgálatára. Mivel a Ginseng nem volt őshonos Európában, és importálása is drága volt, a korai kutatások nagy részében inkább az Eleutherót használták, amelyet gyakran szibériai ginszengnek is neveznek, mert a növénynek sok közös tulajdonsága van az ázsiai ginszeng növénnyel.