A rák próbára teszi az ember szervezetét és érzelmi világát egyaránt. Miután közlik a diagnózist, a legtöbb daganatos beteget először a félelem érzése fogja el. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen az elején másra gondolni, mert ilyenkor csak a betegség jár a fejében. Ez az első dolog, ami felébredéskor az eszébe jut, és emiatt nem tud este elaludni.

Mindenki azt szeretné, ha az élete visszatérhetne a régi kerékvágásba. Nem könnyű meggyőzni magunkat arról, hogy felismerjük: saját életünk kimenetelét mi maguk határozzuk meg. Valójában ez többnyire nagy erőfeszítést kívánó feladat. Ahhoz, hogy legyőzzük a betegséget, minden tőlünk telhetőt meg kell tenni a gyógyulásért. Meg kell változtatni a hozzáállásunkat és le kell győzzük a félelmeinket. Összehangolt támadást kell indítani.

Sokan nem tudatosítják magunkban, hogy a rák egy nagyon komoly ellenfél. Pedig ez a „legek” betegsége, mert egyszerre megfoghatatlan, ravasz, alkalmazkodó, intelligens és képes az állandó megújulásra; hosszú ideig rejtőzködik, majd nagyon gyorsan támad. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy féljünk, hanem azt, hogy ne vegyük félvállról.

Reményteli hír, hogy az elmúlt húsz évben a rákgyógyítás radikális változáson ment keresztül. A célzott gyógyszerek, az immunterápiák és a rákvakcinák alkalmazása mellett ledöntöttük a gyógyszerek és az élelmiszerek közé felhúzott, áttörhetetlennek tartott falat is.

Mindezek ellenére az emberek betegséghez való hozzáállása alig változott. A köztudatban a rák még mindig a gyógyíthatatlan betegség, és aki megtudja a diagnózist, azt a félelem és kétségbeesés érzése fogja el.